Megalakult, most továbbindul
A Szatmárnémeti RMDSZ ünnepén elismeréssel tekintünk vissza negyedszázadra, amely a maga törtnetével tükrözi tágabb összefüggésekben magyar nemzetünk sorsát, szűkebben, egyéni életünk alakulását. Így, amikor az ünneplés emelkedettségében az évforduló adta önvizsgálódás alkalmával megfogalmazott köszöntésünket Szatmárnémeti közösségének címezzük, emellett megilletődötten üdvözlünk egyen-egyenként minden nemzettársunkat és összmagyarságunk minden tagját.
Változatos úton haladtunk. Voltunk sokan, majd kevesebben, majd megint többen. Voltak elmenők és visszatérők. Előfordult, hogy reménytelenül kételkedtünk, de jöttek idők, amikor hittel teltünk el és bizakodással lendültünk előre. Kaptunk hideget, meleget, olykor kívülről, máskor a mieinktől. Voltunk fent, és a mélységeket is megpróbáltuk. Voltak, akiknek nem tetszett a fent, és amikor alábbkerültünk, az volt a megbocsájthatatlan hibánk. Ha megtorpantunk tehetetlennek nyilvánítottak bennünket, ha összeszedtük magunkat hataloméhséggel vádoltak minket. Bizony, igaz a közhely, nem lehet mindenki kedvére cselekedni. Így volt ez, de nem kell prófétai adottság ahhoz, hogy a jövőre nézve is kijelentsük: a helyzet változatlan marad.
Ha ilyen jövendőre számíthatunk, akkor érdemes-e az érdekképviselet szolgálatát folytatni? Érdemes-e állandó bírálatnak kitennünk magunkat? Hiányzik-e önkormányzatok többnyire kisebbségi frakciójában olykor kilátástalan küzdelmeit felvállalnunk kudarcok özönében, ritka sikereket követő fanyalgó elismerés között? Megéri-e a parlamentben a többségiek jobb esetben magyarhanyagoló politikájának parazsában, esélytelen csatában megméretkezni, amikor a kudarcot a többségiek örömmámora, saját ellenzékünk káröröme kíséri? Érdemes, megéri és fel kell vállalnunk a küzdelmes és kevés sikerrel járó érdekképviseletet, mert a kihívásokkal tudatosított helyzetet javítani lehet. Ha csak keveseket is nyerünk meg időnként a többségiek közül, akkor sem hanyagolható el a növekedő tábora azoknak, akik érzékelik, hogy magyarként mi országunk társadálmát erősíteni kívánjuk. Nemzettestvéreink között egyre többnek kell felismernie, hogy a megosztottságunkat kiszolgáló elszakadók lelki vakságból, esetleg különféle önös érdekek miatt különcködnek. A közömbösök táborát, mely számszerint döbbenetesen növekedik, a mi közös szolgálatunkkal lehet jobb belátásra bírni.
A fenti őszinte helyzetrajzot nem ünneprontásnak szántam. Éppen ellenkezőleg! A hatalmas gondözön között alkalmasnak tekintem a szatmárnémeti magyar érdekvédelmet arra, hogy amint tette, ezután is végezze bátran és kételkedés nélkül a reánk bízott közösségépítő feladatot folyamatosan és áldozatosan. Keresztyén Egyházunk legyen példa, mint amit folyamatosan és erőszakosan támadott intézményként ismerünk. Krisztus óta, reformáció előtt és után, mártírok sokaságával, Júdásokkal és Péterekkel együtt, ma is tisztelhető hely Isten és ember találkozásának metszéspontján. Igen erős reményünk van arra, hogy Isten hűsége miatt az utolsó élő ember is keresztyén lesz.
Ennek a reménységnek közösségünket is megérintő alapja abban a kijelentésben van, amit Mikeás próféta által közölt Isten, először a társadalmi és hitéleti krízisben szenvedő kiválasztottakkal, és azóta mindannyiunkkal. Idézem: "Ember, megmondtam neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben! (Mik.6,8)
Köszönjük a Szatmárnémeti RMDSZ közösségének az élni vágyó, szeretetre törekvő alázatot, ami vállalkozásában eddig jelentkezett. Kívánjuk, hogy növekedjenek és gyarapodjanak mindabban, ami a magyar nemzet, a keresztyén világ és a boldogabban élni vágyó ember szolgálatába állítható. Isten áldása az ilyen vállalkozástól soha sem marad távol!
Nagyvárad, 2015. november 20.
Csűry István
püspök
Gondolat a 25 éves évfordulóra
A Szatmárnémeti RMDSZ 25 éves megalakulásának évfordulója kapcsán örömmel idézem II. János Pál pápa egy mondatát, amit 1991. augusztus 20-án mondott a budapesti Szabadság Téren tartott szentmisén: „A nemzet csak akkor remélhet jobb jövőt, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért."
Úgy érzem, ez vezette a szatmári magyar közösséget az erdélyi magyarokkal együtt, hogy a közjóért összefogva érdekképviseleti Szövetséget hozzanak létre közös erőfeszítéssel és felelősségvállalással a megmaradásunk érdekében. Hála nekik!
Megköszönöm a Szatmárnémeti RMDSZ 25 éves szolgálatát, amit városunk magyarsága és az egyházmegyénk érdekében kifejtett, és a további gyümölcsöző együttműködés reményében kérem Isten áldását a Szervezet vezetőségére és minden tagjára.
Őszinte nagyrabecsüléssel és testvéri szeretettel:
Schönberger Jenő
szatmári püspök
Szatmárnémeti, 2015. november 11.